
Maximalizmus = bántalmazás
Hogyan okoz óriási károkat az általad fejlesztett gyermekeknek a következő állítás?
A Komplex mozgásterápiás fejlesztés sikere elsősorban azon múlik, hogy maximális pontossággal gyakorolja a gyermek a fejlesztő mozgásokat!
Most egy kicsit elbizonytalanodtál, igaz? Akkor ezek szerint nem is fontosak a fejlesztő mozgások? Nem annak köszönhető a fejlesztő hatását, hogy minél pontosabban begyakorolja a gyermek a fejlesztő mozgásprogramot?
Igen is meg nem is, az ördög ebben az esetben is a részletekben lakik:
Természetesen a jól, a KMT szakmai kritériumainak megfelelően összeállított mozgásfejlesztésben nagy szerepe van a fejlesztő mozgások begyakorlásának! De, ez önmagában nem elég, nem csak ennek köszönhető a fejlesztő hatás! Sőt, ha a többi legalább ilyen fontos tényezőről közben elfeledkezünk, akkor maximalizmusunkkal nagyon könnyen komoly károkat okozhatunk az általunk fejlesztett gyermeknek, rombolhatjuk a szülő-gyermek kapcsolatot, hozzájárulhatunk a teljesítményszorongás kialakulásához vagy elmélyüléséhez!
A KMT fejlesztő hatásában további négy tényezőnek is kulcsfontosságú szerepe van a mozgásokon kívül:
Az első az általunk mutatott minta:
Milyen mintát mutatunk a gyermeknek? Milyen mintát mutatunk a szülőnek? Ha nagyon mereven ragaszkodunk a fejlesztő mozgások azonnali pontos kivitelezéséhez? Ha nem adunk teret a hibázásának, nem kezeljük természetesnek a kezdeti nehézségeket? Ha mindenek elé helyezzük a teljes elemszámban történő pontos kivitelezést? A gyermek megtanulja majd, hogy mereven ragaszkodjon a saját elképzeléseihez. Hogy a gyengébbekkel, vele szemben kiszolgáltatottakkal szemben legyen merev, kíméletlen és ne vegye figyelembe a képességeiket, érzéseiket! A szülő majd megtanulja tőlünk, hogy nem kell a gyermeke egyéni sajátosságaira figyelnie, hogy a teljesítmény fontosabb, mint a gyermeke lelke és kettőjük kapcsolatának minősége!
Tényleg ezt a mintát tartjuk helyesnek?
A második a gyermek önbecsülésére és önértékelésére gyakorolt hatásunk:
A maximalizmus a fejlesztés során olyan érzést kelt a gyermekben, hogy nem ő a fontos! Nem számít mit érez! Nem számít mire van szüksége! Nem számít az sem mire képes! Azt az érzést erősíti benne, hogy nem képes megfelelni a felnőtt elvárásainak, hogy nem elég jó! Ezáltal rombolja a gyermek önbecsülését, alacsony önértékeléshez és önbizalomhiányhoz vezethet!
A harmadik feladattudat kialakulására, fejlődésére gyakorolt hatás:
Ha mindenek elé helyezzük a fejlesztő mozgások pontos kivitelezését, akkor a gyermek azt tapasztalhatja meg, hogy hiába próbál megfelelni az iránta támasztott elvárásoknak nem képes rá! Bárhogy is igyekszik, nem tud sikeres lenni! Így hamar feladhatja az igyekezetet, kialakulhat a tanult tehetetlenség, amit a hétköznapokban csak lustaságnak hívunk! Nem tudja majd a gyermek megtapasztalni, hogy a rendszeresen végzett következetes munkájának eredménye van. Nem tud az így szerzett sikerélményeken keresztül megerősödni a feladattudata!
A negyedik pedig a mozgás hoz való viszony:
Az erőltetett pontosság a mozgások kivitelezésében erős stresszhatás a gyermek számára, amit ilyenkor átél traumaként hat! Gyakorlatilag kondicionálásként működik, a félelmet, a szorongást a stresszt önkéntelenül társíthatja általa a mozgáshoz vagy éppen minden kötelező feladathoz! Kialakulhat a kondicionálódott félelem, mely akár egész éltére meghatározó lehet a mozgáshoz vagy a fejlesztéshez való viszonyában!
Ennek a tévhitek a hátterében egy korlátozó hiedelem áll, amely a pedagógiai hagyományaink következtében legtöbbünkben sajnos ott munkál a mélyben! Ez alól se a Komplex mozgásterápiás fejlesztő szakember, se a szülő nem jelent kivételt! Kinek ne lenne ismerős az a kényelmetlen érzés, ami akkor keletkezik bennünk, amikor azt látjuk, hogy nem pontos a fejlesztő mozgás, amit a gyermek a kontroll alkalmával bemutat nekünk! De feszültséget él át sokszor a szülő is, amikor ezt tapasztalja. Amikor az otthoni gyakorlások kudarcot vallanak, veszekedésekbe torkolnak annak a hátterében gyakran pont ennek a korlátozó hiedelemnek a működését találjuk. Alattomosan, a tudattalanból felszínre törve, „ösztönösen” megjelenő viselkedések formájában lehetetlenítheti el a gyermek fejlődését!
Nekem szerencsém volt! Nagyon hamar felismertem, hogy a saját sérült önbecsülésem milyen komolyan képes akadályozni a fejlesztő munkámban! Segítségemre volt benne a fantasztikus édesanyám, aki pedagógiai munkájában jó példát mutatott számomra a helyes hozzáállásról! A felismerés azonban nem volt elég! Ettől még tovább munkálkodott bennem a korlátozó hiedelem, megnehezítve, hogy akár a gyermeknek, akár a szülőnek hitelesen segíteni tudjak a saját érzelmi sérüléseik legyőzésében! Mivel komoly tanulási nehézségekkel küzdöttem az általános iskolában bőven volt alkalmam begyűjteni a magam traumáit az olvasás tanulás során szerzett sorozatos kudarcaim során! A valódi megoldást számomra a saját gyermekkorom során elszenvedett stressz feldolgozása hozta el! Ahogy saját magamban túljutottam a saját sérüléseimen, hitelessé váltam és ezáltal képes lettem segíteni, ennek a hatalmas akadálynak az elhárításában. Természetesen ez nem egyik pillanatról a másikra történő varászütés szerű változás volt. Sokkal inkább a fejlődésem útjában álló akadály elgördítése, ami kaput nyitott számomra, hogy képes legyek fejlődni, egyre ügyesebben segíteni a szülőt a hangsúlyok megtalálásában, a gyermeket a mozgások stresszmentes elsajátításában!
Te már készen állsz megtenni az első lépést, hogy elhárítsd az akadályt a saját fejlődésed elől?
A rossz hírem az, hogy ehhez általában nem elég az erős elhatározás, tudnod kell segítséget kérni és elfogadni! Nekem az volt a tapasztalatom, hogy legyek bármilyen felkészült is, nem tudom egyedül elvégezni a szükséges feldolgozó folyamatot, kellett valaki, aki végigvezet rajta! A jó hírem az, hogy én készen állok, hogy segítsek neked! Szeretettel várlak egy ingyenes mentori beszélgetésre, amelynek a végére el tudjuk dönteni, milyen lépéseken keresztül vezetve szabadíthatlak meg ettől a korlátozó hiedelmedtől! Itt jelentkezz, ha szeretnél időpontot egyeztetni velem mentori beszélgetésre:
Szeretettel:
Gyuri