KMT fejlesztő vagy? Szoktál aggódni a fejlesztő munkád miatt? Az aggodalom normális?
Midnyájunknak vannak aggodalmaink, miért pont a KMT fejlesztők lennének kivételek ez alól! Ki ne ismerné azt a bénító érzést, amit az aggodalom okoz? Mint egy távcső, vagy nagyító, ami a fókuszában van, egyre nagyobbnak, fenyegetőbbnek tűnik. Minél jobban eltölt téged ez az érzés, annál kevésbé tudsz bármi másra gondolni! Egyre nagyobb sürgetést érzel, hogy megszabadulj az aggodalmadtól, ugyanakkor egyre kevésbé tudod logikusan átgondolni, megtervezni a lépéseidet, melyek megoldást jelenthetnének. A sürgetés és a fókuszod beszűkülése pedig oda vezet, hogy kapkodni kezdesz! Ez persze nem segít, inkább még tovább ront a helyzeten. Egyre többet hibázol, amitől az aggodalmad is egyre jogosabbnak tűnik, és persze még nagyobbra dagad! Jó kis ördögi kör, igaz? És mennyire ismerős…
Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, az aggodalom nem elkerülhetetlen?! Ha azt mondanám van rá lehetőséged, hogy megtörd az aggodalom ördögi körét?! És ha azt mondanám meg is lehet előzni?! Elhinnéd?
Azért nagyon nehéz bármit is kezdeni az aggodalommal, mert első látásra jogosnak tűnik! Aggódsz, hogy a szülő majd nem akarja a gyermekkel otthon csinálni a fejlesztő mozgásokat és sok szülőnek ez valóban nehézséget okoz. Aggódsz, hogy túl magas árat kérsz a fejlesztésért, és valóban lesz majd, aki azt mondja neked, hogy túlságosan drága vagy. Aggódsz, hogy a szülő nem hisz majd a KMT módszerében, esetleg nem hisz majd benned, nem ismeri el a szakértelmedet és lesznek majd szülők, akik valóban hangot adnak a kétségeiknek.
Akkor miért mondom mégis, hogy az aggodalommal nincs rendben valami?
Én is számtalanszor megtapasztaltam az aggodalom bénító hatását. Kezdetben aggódtam, hogy elég jó fejlesztő szakember vagyok-e? Aggódtam, hogy a KMT egyáltalán működik-e majd nekem is? Tudok-e majd segíteni a gyerekeknek? Elégedettek lesznek-e velem a szülők? Mi lesz, ha visszakérik a pénzüket? Mi lesz, ha nem tudják csinálni otthon a tornát? Ha senki nem akar majd velem együtt dolgozni?
Jogos kérdések? Természetesen igen. Ami nem jogos, az a bénító félelem, az erős szorongás, amit okoztak! Ha nem tudtam volna félretenni a félelmeimet, most nem lennék sikeres KMT fejlesztő, nem lehetnék KMT oktató és nem lennék a KMT Akadémia szakmai vezetője sem!
Mi a baj az erős félelemmel, hiszen az aggódás nem más, mint egy erős irracionális félelem? Csak annyi, hogy aki átéli képtelen a megoldáson gondolkodni, mert a félelem tölti ki teljesen a tudatát! Ez egy teljesen normális idegrendszeri folyamat következménye, ami blokkolja a kreativitást, megakadályozza, hogy az emlékezetünkből felidézzük a megoldást segítő korábbi tapasztalataink emlékét. Semmi más nem tud a tudatunkba férkőzni, mint a félelmet keltő esemény és az egyre erősebb késztetés a menekülésre. (Ezt az amigdala erős aktivitása okozza, ami gátolja a hippokampusz működését ?!) Ez a jelenség képes elszabotálni, hogy egy helyzetben megtaláld a megfelelő megoldást, vagy hogy szakmailag tovább fejlődj!
Ez az erős irracionális félelem az esetek többségében egy tanult érzelmi válasz, egy kondicionálódott félelem. Mivel a működése tudattalan, ezért nagyon igazinak, reálisnak és jogosnak tűnik annak, aki átéli. A jó hír az, hogy meg lehet tőle szabadulni! Ez a megszabadulás pedig nem jelenti azt, hogy felelőtlenné válsz majd! Nem jelenti azt sem, hogy nem tudod majd reálisan felmérni a helyzet komolyságát! Sőt, épp ellenkezőleg! A megszabadulás ebben az esetben éppen azt jelenti, hogy képessé válsz a helyén kezelni a dolgot! Érzékeled a helyzet nehézségét, felismered a negatív vonásait, megérint a félelmetessége, de nem hatalmasodik el rajtad! Nem veszi át az irányítást a gondolataid és a cselekedeteid felett, képessé válasz az átgondolt, racionális cselekvésre! Mi lenne az, ami ennél jobban segíthetne megbirkózni egy nehéz helyzettel?
Most, hogy tudod lehet tenni a mindent elborító, bénító aggodalmaid ellen: Te mit szándékozol tenni? Hagyod, hogy továbbra is a tudattalan félelmeid irányítsanak, vagy készen állsz szembeszállni velük?
A rossz hírem az, hogy egyedül valószínűleg nem fog menni – nekem sem ment! A legbénítóbb félelmeinkkel egyedül nem igazán lehet szembe nézni, mert pont arra a higgadt, szeretetteli, elfogadó, de magabiztos cselekvésre vagyunk képtelenek az átélésük közben, amire szükségünk lenne a szabaduláshoz! Nekem is szükségem volt külső segítségre, hogy szembe tudjak szállni a saját aggodalmaimmal. Hálás szívvel gondolok mindenkire, aki segítségemre volt ebben a küzdelmemben!
A jó hírem az, hogy neked már nem kell évekig keresgélned, könyvek hadát elolvasnod, több segítő szakembert, többféle módszert kipróbálnod, míg rátalálsz a hatékony segítségre. Ezt én már megtettem helyetted! Összeszedtem tudásom és tapasztalatom legjavát. Gondosan mérlegre tettem minden egyes módszert és technikát, amit eddig megismertem, önismereti tapasztalást, amit eddig átéltem. Mindezeket átlátható rendszerbe szerveztem, hogy egy rövid 30-45 perces célzott, feltáró beszélgetés végére hozzásegíthesselek a tisztánlátáshoz: mi az a fajta segítség, amire neked most a leginkább szükséged van!